A FALU FEKVÉSE

Tárnokréti a Kisalföldön a Hanság délkeleti szélén, a Tóközben, közvetlenül a Rábca partján fekvő kis település. A Rábca mesterséges folyó. A kis vízbefogadású, kanyargós és parttalan Öreg-Rábcát váltotta fel. 1886. szeptember 21-én, Győr határában kezdődött a Rábca szabályozása. 1891-től Réti és Sövényháza között dolgoztak. Teljesen új medret ástak árvízvédelmi töltéseket építettek, zömmel, kézi erővel... Építésük sok gondot okozott a laza tőzeges talaj miatt. A mederből kiásott földet sok helyen nem lehetett a töltésbe beépíteni, más helyről kellett alkalmas földet kitermelni, ami erősen növelte a költségeket. Az Alföldről jött kubikusok nagy része családostól érkezett, kubikos talicskákkal. Részben a faluban, istállókban, pajtákban, földkunyhókban laktak. A régi öregek elmondása szerint külön italmérésük volt, de gyakran bejártak a községi kocsmába is. Gyakran lerészegedtek, összeverekedtek, több embert agyonvertek. Sírjukat a Rábca töltése rejti. Tóköz a Rábaköz észak-keleti része, Bősárkány - Maglóca – Barbacs - Bágyogszovát vonalától keletre a Rába és a Rábca között terül el. Ezek a tavak és mocsarak megvédték a lakosságot az ország és a megye birtokaiért versengő hadak ostromától.

Fő utca

A falu környezetének felszíne 110-116 méter között váltakozik. Északnyugat-délkelet irányban húzódó, keskeny, parti dűne sávok és a közöttük elhelyezkedő lapos, vizenyős mélyedések taglalják. A laposabb helyeken rossz lefolyású kis medencék jöttek létre, amelyek a talajvízzel együtt vizenyős helyekké váltak. Mindezek együtt határozták meg a természetes növénytakaró és a talaj kialakulását. A Hanság bomló szerves anyagokban gazdag talajából származó vízutánpótlása miatt a Rábca ritkán fagy be. Tárnokréti határában még ma is találunk mély fekvésű réteket, vizet tűrő fákkal, bokrokkal szegélyezve. A fekete réti és öntéstalaj kedvez az egyes növények termesztésének, kukoricát és gabonát nagy mennyiségben termesztik itt. A lakosság életét mindig meghatározta a  Hanság, ahogy itt mondják, a Hany, mely a benne lévő metángáz miatt gyakran meggyulladt és csak a tél hava oltotta el. A babonás emberek pedig különböző történeteket fűztek a lidércfényhez. Néhány évenként előjön a belvíz, mely végeláthatatlan tavakat varázsol a mélyebb fekvésekbe. Jelenlétük tartós, mert az agyagos altalaj, sokáig medenceként őrzi a fogságba ejtett vizet. Ilyenkor, amint a szabályozás előtt, tavak sokasága akadályozza a mezőgazdasági munkát, az állattartást. Sokáig nehézséget jelentett, hogy a lakosság földjeinek jelentős része a Rábcán túl volt, melynek megközelítése több mint 20 kilométer oda-vissza utat jelentett a fahíd megépítéséig, mely nem sokat szolgált, mert a visszavonuló német csapatok 1945-ben felrobbantották. A ma is szolgáló vasbetonhidat, –melyet hadi célra építettek- 1956-ban adták át. Az átutazók, ezen át jutnak a Fertő-Hanság Nemzeti Park területére, mely elénk tárja a Rábca szabályozása előtti tájat.

A falu Győrtől 27 km, Csornától 17 km távolságra van.